René GUÉNON (1886–1951) az egyetemességében vett spirituális és metafizikai Hagyomány helyreállításának, valamint a tradicionális létszemlélet megalapozásának legkiemelkedőbb és legmeghatározóbb jelentőségű alakja, életművével valódi és egyetemes távlatokat nyitott meg a modern világ egyre súlyosabb válságában még eszmélni képes jelenkori ember számára. 28 kötetes életműve szilárd alap a tradicionális világ alapelveinek újratalálásához, ami az talán utolsó esély a katasztrofális végkifejlettel fenyegető modernitás mintútvesztés felszámolására. Guénon a Őseredeti Hagyomány központi ezotériájától a különböző részleges – vallási és más – alkalmazásokig elmélyülten ismerve a tradicionális tanításokat, valódi útmutatóként tárja fel az ezekben rejlő örökérvényű bölcsességet, egyszersmind az írott tanítás lehetőségeihez mérten betekintést tesz lehetővé a szellemi és vallási gyakorlat legmélyebb szintjeibe. Az Infinitezimális kalkulus alapelvei a matematika tudományának tradicionális felfogásán keresztül az igazi Végtelen ideáját és annak a tradicionális tanításokban játszott lényegi szerepét mutatja be. A matematika mint résztudomány itt a metafizikai valóság szimbolikus illusztrációjául szolgál, mint a hajdani tradicionális tudományoknál minden esetben. A modernek hamis végtelen-fogalmának kritikája, és az igazi Végtelen tradicionális felfogása elsőrendű fontosságú a szellemi-metafizikai megvalósításban. A Szerző ebben a művében az infinitezimális kalkulus , vagyis a meghatározhatatlanul vagy „véghetetlenül kicsi számításának bemutatásán és korrekcióján keresztül világítja meg azt, hogy a szellemi és metafizikai végcél nem egyszerűen fokozatonként haladva, hanem egy létrendi szintáttörés révén valósítható meg.