"Van-e nagyobb csapás, mint hogyha költő az ember?" - teszi fel a kérdést Federico García Lorca első színpadi művének egyik szereplője. "Felejtés tüzében mind elégnek" - hangzik a lehangoló válasz. A Fuente Vaqueros-i művész sorsa azonban szerencsére nem követte ezt a pesszimista gondolatot, így a páratlan életmű - túlélve a Franco-diktatúra cenzúráját - a mai napig nem merült a feledés homályába. A García Lorcáról rendelkezésünkre álló bibliográfia hatalmas terjedelme miatt indokolt, ha felmerül az olvasóban a kérdés: vajon lehet-e még újat mondani a spanyol művészről? A választ remélhetőleg a könyv megadja, és ha a szerző nem is mindig az újat kereste, mindenesetre törekedetett arra, hogy egy-egy témának más megvilágításba helyezésével, a tágabb kontextusból való kiragadott vizsgálatával, vagy éppen ellenkezőleg, a lorcai univerzumon belüli összefüggések keresésével, egy színes mozaikképet adjon az olvasók kezébe.