A könyv Regőczi István atyának az Isten, haza és család szolgálatában leélt életének nehéz, de csodálatos és követésre késztető története. A könyvet kézbe vevő olvasó annak a vándorembernek önéletrajzában gyönyörködhet, akinek - mint általában a vándoroknak - bőven volt része az élet különféle megpróbáltatásaiban, de felemelő örömeiben is. Ifjúkorában az apostolok lován jutott el Belgiumba, ahol gyermekként rövidebb ideig már tartózkodott, hogy Krisztus hívásának engedve szemináriumba lépjen, majd pappá szenteltesse magát. Első miséjét követően hazatért. Mindenütt, ahol megtelepedett, első dolga volt templom vagy kápolna építése, hogy híveivel együtt a közöttünk lakó Krisztusból meríthessen erőt. Az örökmécses hét helyen történt meggyújtása után vagy azzal párhuzamosan több helyen árvaházat is létesített. Hogy a rászorulókat a legszükségesebbekkel elláthassa, naponta nemegyszer 50-60 kilométert biciklizett és koldult, viselve a kenyér helyett kapott megaláztatásokat. A hálaadás és a köszönetet mondani tudás István atya lelkületének egyik legjellemzőbb vonása. Szüntelenül hálát mond Istennek az általa nevelt 10 papért, a 7 templomért, a 300 igaz emberré formált árváért, a flamand nyelven írt és Belgiumban hatalmas sikert ért 5 könyvéért, a Krisztusért viselt bilincsekért, hálát mindenért. Hálaimájához mi is csatlakozunk, és megköszönjük Istennek, hogy ilyen nagyszerű embert és papot adott egyházunknak és magyar népünknek.