Réber antológia

Réber László neve nemzedékek számára összekapcsolódott egy közkedvelt írónőével. A felnőttekre kötelességtudóan felnéző, de azért őket mégis felülről szemlélő kisfiú alakját százezrek, vagy épp milliók szerették meg az idők folyamán, s ugyanannyian tanulták meg helyesen értékelni a felnőttek lapos bölcsességeit, közhelyeit, erőszakos beleszólását az egyéniség fejlődésébe, az örök gyermeki nyitottság megőrzésébe. A Janikovszky-könyvek jól ismert rövidnadrágos kisfiúja azonban csupán egy kicsiny részlete volt a nyolcvanadik életévén túl elhunyt Réber László pályájának. Rajzoló volt, aki nagyon egyszerű vonalakkal mondta el mindazt, amihez másoknak színfoltok, árnyalatok, formák kellenek. Rajzain mindig átütött egyfajta szelíden megmosolyogtató humor. Egy valaha világszerte kedvelt kínai író könyvének címe illik rájuk: Bölcs mosoly. Volt idő, amikor e rajzok életre keltek: A magyar rajzfilmgyártás hőskorában Réber László egyike lett a műfaj úttörőinek. Munkatársa volt az 1956 után megújult Ludas Matyinak, s az elsők között adott közre karikatúraalbumot, amikor e könyvforma Európa-szerte virágkorát élte. Ezek a rajzok angol és német szöveggel is megjelentek és illusztrált könyvei sok idegen nyelven kerültek kiadásra. Csöndben élő és dolgozó munkása volt a "magas" kultúrának, abból a fajtából, akit ritkán találnak meg a hivatalos - nem szakmai - kitüntetések és díjak. Ebben az antológiában Görgey Gábor, Jankovics Marcell, Mezei Ottó, Székely András és Wehner Tibor foglalta össze Réber Lászlóról való emlékeit és gondolatait, bemutatva az embert, a karikaturistát, a rajzfilmkészítőt, a képzőművészt és a könyvillusztrátort. Lánya, Widengárd Krisztina írta az utószót. A kötetnek Molnár-István könyvtervező kölcsönzött a témához méltó formát.