A város közepén, egy roppant magas épület párkányán, egy apró repedésben, egy óriási fán élt Pöszmöt. Nemrég költözött be, és még nem talált senkit, akivel játszhatna. A többiek ugyanis egy kicsit távolságtartóak - nem akarják megbántani, csak nem tudják még, hogy ki ő, és kedves-e vagy sem. Pöszmöt elhatározza, hogy egy nagy bulit rendez, és mindenkit meghív. Nem alakul minden a tervei szerint, de végül mindenki ráeszmél, hogy nem kell senkit sem megváltoztatni, azért, mert különbözőek vagyunk - lehetünk sokfélék, ilyenek is, olyanok is. És ez nagyon jó érzés. 2+Vadadi Adrienn előszavaSzokták mondani, hogy ha egyformák volnánk, unalmas lenne a világ. Ez így is van, de eltérni az általánosan elfogadottól, különbözőnek lenni a többségtől legtöbbször nagyon nehéz érzéssekkel jár. A felnőtteknek is, de a gyerekeknek igazán! Egy kisgyerek számára, aki a közösségbe lépés előtt – jó esetben – azt hallotta otthon, hogy ő a család szeme fénye, és úgy tökéletes, ahogy van, óriási lelki megrázkódtatás lehet, ha azt tapasztalja az óvodában, iskolában, hogy van, amiben nem olyan, mint a többiek. Hogy nem olyan gyors a fogócskában, mint a társai, hogy nem nézik jó szemmel a dühkitöréseit, hogy nem értik miért van rajta mindig sapka, miért jár túl lányos vagy túl fiús ruhákban, miért van sok szeplője, szemüvege… Ez a kisgyerek nem érti, hogy az eddig elfogadott dolgai miatt miért néznek rá most másként a gyerekek. Nem érti, hogy miért nem barátkozik vele senki. Szeretne olyan lenni, mint a többiek, és fáj szembesülnie azzal, ha nem lehet. Ám mint a mesében, egy kis varázslattal talán mégis sikerülhet… Csak a varázsport most nem őrá kell szórni, hanem a környezetére! A pedagógusra, hogy a nehéz helyzetben lévő kisgyermeket ne részesítse sem negatív, sem pozitív diszkriminációban, hanem természetességgel, szeretetteljes figyelmével, kreativitásával és őszinte elfogadásával a többi gyermek közé emelje. Kell egy kis varázspor a többi szülőre is, hogy épp olyan tekintettel nézzen a másikra, mint saját magára, és ezt az attitűdöt örökítse át a későbbi generációknak. És kell egy kis varázspor a gyerekekre is, hogy meglássák, az, aki valamiben különbözik tőlük, épp úgy nevet és épp úgy sír, mint ők. Semmi mást nem akar, csak a közösséghez tartozni úgy, ahogy van. A varázspor érkezhet mesével, ovi, suli utáni játszóterezéssel, szülinapi meghívóval, bármivel… Ha sikerül, a különbözőség többé nem nehézség lesz, csupán egy színfont a sok ezer többi szín között, amitől izgalmas és kerek világunk lesz!