Karl Popper (1902–1994) és Thomas Kuhn (1922–1996) a 20. század két legjelentősebb tudományfilozófusa. Popper egy új tudományos módszertant, a falszifikálhatóság elvét teremtette meg, amely szerint a kutatás fő célja nem a tudományos elméletek bizonyítása, hanem annak cáfolata, pontosabban az ellentmondó konkrét esetek felkutatása. A társadalmi és politikai eszmék terén Popper szisztematikus kritikát fogalmazott meg a totalitarizmus minden formájával szemben. Kuhn a tudomány történeti fejlődését paradigmák egymásutánjaként értelmezte, amelyek mindegyike hosszú ideig irányítja a kutatást, majd válságba kerül, és egy tudományos forradalom felváltja egy újabb, a korábbival összehasonlíthatatlan paradigma. Popper és Kuhn sajátos megközelítései merőben ellentétesek, és a két szerző vitája jelentős szerepet játszott a 20. század második felének tudománytörténetében. (Manuel Cruz, filozófus)