Szerző: Kolosi Tamás
Kiadó: Magvető Kiadó
Oldalak száma: 224
Megjelenés: 2020. október
Kötés: Keménytáblás
Sorozat: Tények és Tanúk

Életútinterjújában Kolosi Tamás szociológus, üzletember sorra veszi életének fontosabb állomásait: elmeséli, hogyan lett a magyar-filozófia-esztétika szakos bölcsészhallgatóból elismert társadalomtudós, majd a könyves szakma meghatározó alakja. A személyes élmények és tapasztalatok egy polgárosodó zsidó család 1950-1960-as évekbeli mindennapjain túl a hazai szociológia újraindulásába és működésébe, a rendszerváltás és a szabad piacgazdaság útvesztőibe, valamint az 1980-1990-es évek budapesti kulturális és művészeti életébe engednek bepillantást. A sikeres életpálya mögött felsejlenek azok a korlátok és adottságok is, amelyekkel egy Magyarországon született és itt élő kutatónak számolnia kell. Betekinthetünk a könyvkiadás és a könyvpiac műhelytitkaiba, szó esik a világban a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetről, és ismert alkotók és közéleti szereplők is feltűnnek a könyv lapjain.
A Ferenczi Borbálával 2018-2020-ban folytatott beszélgetések szerkesztett változata fényképekkel, annotált névmutatóval és Kolosi Tamás legfontosabb tudományos publikációinak listájával teszi teljessé az életútról kapott képet.

Részlet Kolosi Tamás és Ferenczi Borbála Polgárnak lenni című könyvéből
A pályaválasztásomat, de akár a gimnáziumi próbálkozásaimat is biztos, hogy meghatározta az a kulturális tradíció, amibe belenőttem, s amiben meghatározó szerepe volt a tudás tiszteletének, annak, hogy a tudás útján lehet kiemelkedni. Ez nem iskolai végzettségben fejeződött ki, hanem annak a zsidó kereskedő, polgári rétegnek a kulturális mintáiban nyilvánult meg, amelyik mindig nagyon nagyra tartotta a tudást. Nem véletlenül hívja magát a zsidóság a könyv népének. Itt a könyv nemcsak a Bibliát jelenti, hanem a tudást is. Biztos vagyok benne, hogy abban a fennmaradásért folytatott, több ezer éves harcban, ami a zsidónak megmaradtak életét végigkísérte, szerepe volt a tudás tiszteletének. Ez néha aztán egészen abszurd formákat is öltött. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a tradicionális zsidó iskolákban zajlott képzéseknek a modern tudáshoz milyen nagyon kevés közük volt. A tradicionális zsidó iskola sokkal inkább a magolós, okoskodó készségek kifejlesztésére való, mint arra, hogy valaki a korszellemmel haladó tudásanyaggal vértezze fel magát.