"Közismerten liberális szellemű, baloldali politikusként nyertem meg a választók bizalmát 2002-ben. Egyetlen olyan személyiségként a rendszerváltás óta, aki eszmei elkötelezettsége ellenére sem volt egyetlen párt tagja a választások idején vagy utána. Párton kívüli miniszterelnök. Egész életemben a pályán voltam, így vagy úgy. A késő Kádár-kor egyik kedvenc politikusa, vagy a demokratikus időszak kíméletlen, de tárgyilagos versenyhelyzetének 2002-es győztese. Mégis mindig civil. Azt hiszem, ez volt sikereim egyik titka és bukásom egyik okozója is. Tudtam, hogy előbb-utóbb meg kell írnom mindazt, ami az elmúlt hatvan évben megtörtént velem. Talán történelmi szempontból is izgalmas, hogy a háborús Magyarországon született középosztálybeli gyermek miként válik a nyolcvanas évek végén pénzügyminiszterré, miniszterelnök-helyettessé, majd a rendszerváltás után nagy bankok első számú vezetőjévé, végül az új korszakban az ország miniszterelnökévé. Sokak számára önmagában ez a pályarajz is érdekes lehet. Szerintem azonban sokkal izgalmasabb, hogy miként lehettem - élesen különböző helyzetekben - a politikai első vonal részese. Miért éppen engem találtak meg mindig, amikor higgadt, politikai nézeteiben szélsőségektől mentes személyiséget keresett a baloldali-liberális tábor? S vajon miért maradtam mégis mindig kicsit kívülálló? Vajon mi az a világkép, amely életemet, döntéseimet befolyásolta, s amit követendőnek tartok?" (részlet a könyv előszavából)