Parvati elefántja

Olly és Josh ezúttal Indiába utazik. Lenyűgöző hegyi templomok között, egy filmforgatás látványos helyszínén kutatnak a legendás Hold-talizmán, a Parvati Elefántja után. A megoldás kulcsa egy ősi pergamenben rejlik. Úgy tűnik, a két barát jó úton halad, de valaki titokzatos módon mindig előttük jár, ha csak egy lépéssel is… Olvass bele! Részlet a műből: (... ) – Mit gondol, van rá esély, hogy egyszer ?lmet forgassanak a talizmánok felkutatásáról? – kérdezte izgatottan. – Miért ne? – szólt közbe Natasha. – Remek sztori lenne. Elég, ha csak az egzotikus helyszínekre gondolunk. A Királyok Völgye Egyiptomban, a kínai kráterváros, a bolíviai esőerdőben megbúvó templom… – És most a Mandakin-folyó völgye itt, az indiai Uttaráncsalban – fejezte be Olly a felsorolást, majd ragyogó szemmel végignézett az égbe nyúló Himalája lábánál elnyúló, zölden hullámzó dombokon. – Na, ki vele, melyik talizmánt keresi most a professzor? – kérdezte Ben. – Parvati Elefántját – válaszolta Josh. – A legenda szerint az egy parányi, elefántot ábrázoló szobrocska, amely színaranyból készült, és gyémántok, rubintok, smaragdok és zafírok borítják. Nemrég még Christie professzor sem tudta, hogy a Mandakin-völgyben kell keresnünk, de pár héttel ezelőtt találtak a közelben egy ősi pergament. Emiatt vagyunk most itt. – Eddig csak néhány ember látta – vette át a szót Olly –, de egyikük sem tudta lefordítani. Ezért is szerveztek egy konferenciát, amely holnap kezdődik a Pesavar Palotában, a világ legjobb régészeinek a részvételével. Persze – folytatta rövid sóhaj után a kislány – az érdemi vita csak akkor fog elkezdődni, ha a papám is megérkezik. Valamilyen unalmas egyetemi ügy miatt Oxfordban kellett maradnia, de egy vagy két nap múlva már itt lesz, és akkor teljes gőzzel beindulhat a tanácskozás. Natasha Benre mosolygott. – Amint látod, Olly nagyon büszke a papájára, és persze teljes joggal, de abban, hogy a kutatás idáig jutott, Ethannek is oroszlánrésze van. Először is Ethan egyik kutatója találta meg azt a bizonyos pergament, és Ethan volt az, aki a Pesavar Palota-beli konferenciát megszervezte. Olly és Josh titokban összenézett. Amit Josh anyja mondott, az megfelelt a valóságnak, tényleg milliárdos barátja, az amerikai Ethan Cain szervezte a konferenciát, és ő állta a negyedik Hold-talizmán felkutatását célzó expedíció költségeit. De a gyerekek sokkal jobban szerették volna, ha Ethan nem üti bele az orrát a kincsvadászatba. Minden okuk megvolt arra, hogy megvetéssel gondoljanak az amerikai kalandorra. Attól a pillanattól kezdve, hogy Christie professzor a mesés talizmánok nyomába eredt, Ethan Cain mindig ott lappangott valahol a háttérben – minden tőle telhetőt megtett, hogy ő kaparinthassa meg a kincseket. Könyörtelen, számító ember volt, és ha az érdeke úgy kívánta, a törvénytelen eszközöktől sem riadt vissza. A legrosszabb azonban az volt az egészben, hogy Olly és Josh semmit sem tudott rábizonyítani. Kézzelfogható bizonyíték hiányában ugyanis senki sem hitte el, hogy a jóképű, elbűvölő modorú amerikai egyáltalán nem az, akinek látszik. És ez alkalommal Ethan volt az első számú irányítója annak az expedíciónak, amelyik az újabb, Parvati Elefántja néven ismert Hold-talizmán felkutatását tűzte maga elé. A híres Hold-talizmánok nem elsősorban a régészeti értékük miatt érdekelték a szakembereket. Azért akarták felkutatni őket, mert kapcsolódott hozzájuk egy legenda, amely szerint nagy titok birtokába jut az, akinek sikerül felkutatni és egy helyre vinni a talizmánokat. Olly és Josh szentül hitte, hogy Ethan Cain ezt a titkot akarja, mégpedig azért, hogy a saját javára fordíthassa. – Van itt valami, amit nem értek – folytatta Olly. – Miért nem engedi Ethan, hogy a szakemberek már a konferencia megkezdése előtt megnézhessék a pergament? – Azért, mert rengeteg időt és pénzt fektetett ebbe az ügybe – felelte Nathasa. – És ha kicsúsznak a kezéből a dolgok, akkor esetleg illetéktelen kezekbe kerül a pergamenben rejlő információ, és érdemtelen előnyhöz juttathat másokat. – Nevetve megcsóválta a fejét. – Néha az az érzésem, Olly, hogy még mindig gyanakszol rá. Olly és Josh egyszer már megpróbálta meggyőzni a felnőtteket arról, hogy nem lehet megbízni Ethanben, de az amerikai kimagyarázta magát, és közben ostoba, izgatottságuk miatt mellébeszélő kölyköknek tüntette fel a két gyereket. Olly tudta, hogy nincs értelme újrakezdeni egy ilyen vitát. Még mindig azon törte a fejét, hogy miként reagálhatna okosan, taktikusan Natasha megjegyzésére, amikor a hajó egy nagy zökkenést követően megállt. – Oké, emberek – kiáltotta Giovanni Bosconi. – Most mindenki szálljon le a hajóról! Holnap még leforgatunk egy-két jelenetet; arra kérek minden érdekeltet, hogy reggel hétre legyen készen. És azt se felejtsétek el, hogy holnapután a Ganésa-templomban forgatunk. Csak egy napra sikerült megkapnunk, ami azt jelenti, hogy mindenkinek ugrásra készen kell állnia. Olly, Josh, Natasha és Ben beállt a leszálláshoz készülődők közé. A kikötőgát körül mindenütt trélerek, teherautók és terepjárók álltak, ezek szállították a nagy költségvetésű ?lm helyszíni forgatásaihoz szükséges eszközöket és felszerelést. A rendezőasszisztens a kikötőgát mellett várta Bent, és ahogy elindultak, sorolni kezdte a rá váró interjúkat és a televízióban esedékes reklámfellépéseket. Ben búcsúzásképpen hátranézett, széttárta a karját és rámosolygott a gyerekekre. Josh húszéves bátyja, Jonathan, Natasha lakókocsija előtt várta a kis csapatot. Az ajtóhoz vezető lépcsőn üldögélt. Jonathan, azon túl, hogy ragyogó pályafutás előtt álló régészhallgató volt, Christie professzor asszisztenseként vett részt az ásatásokon. Elmosolyodott, amikor meglátta az érkezőket. – Hogy ment? – kérdezte. – A megfelelő helyen és időben történt minden robbanás? – Szuper volt! – lelkendezett Olly. – Azt hiszem, jó eséllyel indulok a „Legjobban berezelt statiszta kategóriában az Oscarért. – Minden nagyszerűen sikerült – válaszolta Natasha, a gyerekek vállán pihentetve két kezét. – Ők pedig – mosolygott le rájuk – egyenesen pazar alakítást nyújtottak. Jonathan felnevetett. – Ez azt jelenti, hogy átnyergeltek a ?lmhez? Gondoljátok, hogy sikerül nemzetközi hírnévre szert tennetek? – Hát nem lenne baj, ha gazdagok és híresek lennénk – vallotta be Olly. – Akkor márkás ruhákban járhatnánk, egyik hollywoodi partiról a másikra mennénk meg ilyenek. De én mégis inkább régész szeretnék lenni, mint a papa, mert akkor a többi talizmán felkutatásában is részt vehetek. – Nem értem, miért ne lehetnétek egyszerre ünnepelt hírességek és legendás hírű régészek – jegyezte meg nevetve Natasha. – Jó is lenne – sóhajtotta vágyakozva Olly. – De ha választanom kellene, azt hiszem, mégiscsak a régészet mellett döntenék. Josh elvigyorodott. – De csak azért, hogy végleg megszabadulhasson a Christie családon ülő átoktól – vetette közbe. Natasha felkapta a fejét: – Csak nem hiszel az átokban, Olly? – Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem tudom, hogy mit hiszek – vallotta be a kislány. – De azon a papirusztekercsen, amelyet az ükapám, William kivett abból az egyiptomi sírból, az állt, hogy a családunkban születő elsőszülött ?úk ?atalon meg fognak halni, és ez eddig minden egyes generációban pontosan így is történt. William legidősebb ?a meghalt. És az üknagybácsikám – aki William második ?ának az elsőszülött ?a volt – egy hajótörésben vesztette életét, éppen akkor, amikor megpróbálta visszavinni az ominózus papirusztekercset a sírba. Apám bátyja is egészen ?atalon halt meg. 1964-ben autóbaleset áldozata lett. – De az édesapád – mint tudós – csak nem hisz az efféle átkokban? – kérdezte megütközve Natasha. – Azt mondja, hogy nem – válaszolta Olly. – De érdekes módon akkor kezdett el érdeklődni a régészet iránt, amikor az átokkal kapcsolatos anyag a kezébe került. – Vállat vont. – Az ember, azt hiszem, sohasem lehet egészen biztos az ilyesmiben. – Ezek a halálesetek a családodban biztosan véletlenül következtek be – vélekedett megnyugtató hangon Jonathan. – Ne aggódj! Átok csak a mesében létezik. Olly a ?úra nézett. Józan esze azt súgta, hogy Jonathannek igaza van. Ám a lelke mélyén megbúvó halk hangocska rögtön ellenkezni kezdett. És volt valami, ami nem hagyta nyugodni: először azóta, hogy William Christie elhozta a sírból a megátkozott tekercset – nem volt elsőszülött ?ú a családban. Olly egyetlen gyerek volt – az édesanyja két évvel korábban repülőszerencsétlenség áldozata lett. És ha az az átok tényleg létezik, vajon tudomásul veszi-e, hogy nincs a családban elsőszülött ?ú? Nem dönt-e úgy, hogy ?ú híján megelégszik az elsőszülött lánnyal is? Ez a gondolat nem volt valami kellemes. (... )