Ki tudja, miért, de mondhatni törvényszerűen aztszeretjük a legjobban, ahhoz ragaszkodunkkörömszakadtáig, amihez nem értünk. Mindenekelőtt ilyenaz élet, a szerelem; és mindjárt harmadjárakinek-kinek a személyre szabott mániája. Sokunknak a sakk. Az egész persze egyoldalú és reménytelen. Talán azértabbahagyhatatlan, azért szép. Messze túlnő rajtunk azélet, a szerelem; ahogy a sakk is. Többnyire azellenkezőjét sem érjük el velük annak, amit akarnánk. Ám ez is csak a kihívást erősíti. A mi megszállottragaszkodásunkat. Úgyhogy mindent úgy fogunk fel, úgyérzékelünk, ahogy ezekhez viszonyulnak. Mindenről őkjutnak az eszünkbe, s csak róluk jut eszünkbe minden. Már ami egyáltalán az eszünkbe jut... Mert lehetünk élni, szeretni (és persze sakkozni is)amatőrök, ha másban annyik sem vagyunk. Ha egyszer ez alegtöbb, amit egyáltalán elérhet az ember. Errőligyekeznek szólni az ebben a könyvecskében találhatótanulságos történetek.