Balsai István szerző az Antall-kormány igazságügyi minisztériumának vezetőjeként enged bepillantást abba a munkába, amelyet a minisztérium végzett, s amely nem kevesebbet jelentett, mint a korábbi pártállami jogrendszer lebontását, és egy új, jogállami kritériumoknak és érdekeknek megfelelő jogrendszer felépítését... Arról, hogy mi történt Magyarországon a hetvenes, nyolcvanas években a nem hivatalos nyilvánosság berkeiben, két fontos területen találunk forrásokat. Az egyik a titkosszolgálati jelentések sora, amelyekben az ügynökök számoltak be tartó tisztjeiknek a munkahelyi közösségek, baráti társaságok kevésbé rendszerkonform megnyilatkozásairól, nemegyszer torzított formában, gazdáik elvárásainak megfelelően. A másik forrást a résztvevők visszaemlékezései jelentik. Balsai István eme kötetének első részében egy vele készült interjút olvashatunk Pindroch Tamás kérdései nyomán. Az interjú bepillantást enged a kibontakozó MDF-mozgalom munkájába, majd párttá alakulása után a társadalomban betöltött szerepébe. Kevesen tudtak az Ellenzéki Kerekasztal, majd a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon történtekről. Ezekről ma sem sokkal bővebbek a nagyközönség ismeretei. Ezért is értékes forrás Balsai István beszámolója, mert ő nemcsak passzívan volt jelen a tárgyalások során, hanem cselekvő részese is volt azoknak. Az MDF—SZDSZ-paktum — amellyel Antall József miniszterelnök kormányozhatóvá tette az országot - és Göncz Árpád köztársasági elnökké választása a mai napig viták kereszttüzében áll, sokszor olyanok részéről is, akiknek kevés közvetlen ismerete van e tárgykörben. Balsai István beszámolója tisztább képet mutat ezekről a kérdésekről, valamint az Alkotmánybíróság létrejöttéről és a „láthatatlan alkotmány szerepéről is. Érdekes olvasmányt jelentenek a taxisblokádról, Antall József miniszterelnökről, a kormányfő betegségéről és a médiaháborúról szóló részek is. A Balsai-interjúban közöltek így jórészt forrásértékűek, az oral history részét képezik. A kötet külön fejezetében