Az elzászi származású biológus, Henry Schmouk úgy véli, hogy egy genetikai mutációnak köszönhetően halhatatlanná vált. Megismeri Waltraudot, aki történetesen az egykori NDK egyik intézetének kutatója, és a feltűnően hosszú élettartamú meztelen vakondpatkányok tanulmányozásával foglalkozik. A nő laboratóriuma szérumot akar készíteni ezekből az állatokból az emberélet meghosszabbítása érdekében. Henry és Waltraud összeházasodnak, majd Berlinben telepednek le. Itt ismeri meg Henry a titokzatos Ernesto Ternellt, aki saját hajmeresztő állítása szerint 1830-ban született. Az Örök élet Berlinben a halhatatlanság témájának újszerű feldolgozása. Henry baráti beszélgetéseik során maga meséli el élettörténetét Ernestónak, míg ez utóbbi nagyívű kalandjait írásos visszaemlékezéseiből ismerheti meg mindaz olvasó, mind a regény szereplői. Vajon az írás közvetettsége nagyobb szabadságot adhat-e a képzeletnek a szóbeliségnél? És mi a fontosabb: az elmondottak valós volta vagy az izgalmas cselekmény? Létezik-e halhatatlanság, és ha igen, vannak-e korlátai? Filozofikus kérdések, melyeknek minél teljesebb körű felfedezése és megválaszolása vár az olvasóra.