Daniel Goleman az Érzelmi intelligencia című úttörő bestsellerében forradalmasította gondolkodásunkat az intelligenciáról. Új könyvében azt mutatja be szerzőtársával, Cary Cherniss-szel, miként használhatjuk belső erőforrásainkat, hogy elérjük a vágyott magas teljesítményt, elkerülve a kiégést, és megőrizve mentális egyensúlyunkat.

A siker nem elszigetelt csúcsélményekből, hanem számos, egyenletesen jó napból fakad. Hogyan tehetjük fenntarthatóvá az egyenletesen magas teljesítőképességet?

A két pszichológus szerző megvilágítja, miképp segíthet az érzelmi intelligencia abban, hogy minden egyes nap remek legyen. Elmagyarázza, miként tűzzünk ki reális célokat, hogy elégedettek lehessünk, mert produktív napunk volt, és hogy következetesen az „optimális szintünkön dolgozzunk. A legfrissebb kutatásokra alapozva részletesen bemutatják az „optimális állapotot, és bizonyítják, hogy az érzelmi intelligencia a teljesítményünk kulcsa.

A magasabb érzelmi intelligencia nagyobb mértékű elkötelezettségben, termelékenységben és kielégítőbb napokban térül meg. A kötet feltárja az érzelmi intelligencia kompetenciájának kulcselemeit és a gyakorlati módszereket, amelyek segítségével alkalmazhatjuk ezt a készséget. Felkészít minket arra is, hogy hatékony vezetővé váljunk. Emellett hozzásegít ahhoz, hogy olyan szervezeti kultúrát építsünk fel, amely képessé teszi a munkavállalókat a magas teljesítmény fenntartására.

[idezet""]Az iskolai évek alatt talán nehéz belátni, hogy a tudományos életben (vagy bármely olyan területen, ahol a kognitív képességek fontosak) miért van olyan jelentős szerepe az érzelmi önuralomnak. De gondoljunk csak bele: az iskolai érdemjegyek ritkán tükrözik azt, hogy a hallgatónak milyen képességei vannak a csapatmunkára vagy a vezetésre, a kreativitásról nem is beszélve. Jellemzően azok a hallgatók kapnak jó érdemjegyet, akiknek tehetsége van az új ismeretanyag elsajátítására – vagy a vizsgákra be tudják magolni az anyagot. A karrierben elért sikerhez azonban e kognitív képességek, amelyeket az iskolában oly nagyvonalúan jutalmaznak, szükségesek lehetnek ugyan, de nem elégségesek ahhoz, hogy vezetővé váljunk vagy kiválóan tudjunk csapatban dolgozni. [/idezet]