Byung-Chul Hant a magyar olvasó korunk globalizált, neoliberális kultúrájának éleslátó diagnosztájaként ismerhette meg. Ebben a könyvében a koreai-német filozófus talán minden eddiginél mélyebbre ás: a Távol-Kelet és a Nyugat létszemléletének fundamentális filozófiai toposzait veti össze egymással, éppen akkor világítva rá e két kultúra homlokegyenest ellenkező mélyszerkezetére, amikor a kultúrák közötti különbségek, legalábbis a felszínen, egyre inkább eltűnni látszanak. Han a tőle megszokott provokatív szellemességgel helyezi egymás mellé és kényszeríti dialógusra Lao-cet és Hegelt, Basót és Heideggert. Ugyanilyen sziporkázó, amikor a buddhista és a keresztény templomok térszerkezetéről, fényről és árnyékról, a tengerről, a keleti konyháról vagy a japán meghajlásról értekezik. Implicit tézise szerint a távol-keleti kultúra mélyáramát mindmáig a szubjektumot kiüresítő taoista-buddhista gondolatvilág határozza meg, míg a nyugati kultúra a szubjektumot piedesztálra emelő metafizikák örököse. És hogy a könyv lapjain kibontakozó imaginárius kultúrkampfból melyik fél kerül ki győztesen, azt döntse el az olvasó; Han – jóllehet nem nehéz kitalálni, rokonszenve merre húzza – távol-keleti tapintattal (önmagátlansággal?) tartózkodik attól, hogy kifejezetten állást foglaljon. „Ha az ember cipője hibátlan – mondja Csuang-ce –, megfeledkezik a lábáról. Ha az öve hibátlan, megfeledkezik a derekáról. (…) Az ember megfeledkezik a fejéről , folytathatnánk, ha a gondolkodása hibátlan. Mi több, az ember megfeledkezik önmagáról , ha teljes . A szerzőről Byung-Chul Han (sz. 1959) dél-koreai származású, német nyelven író gondolkodó. Tanulmányait Szöulban kezdte, majd az 1980-as években „szellemi hazájában, Németországban telepedett le, ahol filozófiát, német irodalmat és katolikus teológiát hallgatott. Ideje nagy részét növényei társaságában és zongorajátékkal tölti (főként Bachot és Schumannt kedveli). Lassan szeret élni, saját bevallása szerint nem ír többet napi három mondatnál. Több mint harminc monográfia szerzője (igaz, jórészt rövidek), köztük olyan sikerkönyveké, mint A kiégés társadalma , a Pszichopolitika vagy A rítus eltűnése .