Bányai Tibor Márknál egyszerre van jelen az analitikus tekintet kegyetlensége, a ""No Exit"" ezredvégi hisztériája és Dylan Thomas gyöngéd dühe a közelgő éjszakával szemben. ""És nektek, érdeklődsz egy kávézó galériáján"" - ritkán látni embert ennyire vergődni, főként úgy, hogy az ember maga mintha nem is volna jelen; nem több, mint a lepedőn hagyott gyűrődés. Miközben éljük hiábavaló életünket, ""beérik az első füge Lundban a botanikus kerttől a szemészeti klinika felé az úton"" - nem a világ részvétlen, velünk van baj. Vigaszt meríthetünk belőle, hogy a fájdalom - ""a sterilebb, tehát igazabb szó"" - segíthet megszabadulni a frazeológiától és a beszédet ellehetetlenítő képektől. Letaglózó erejű, kiérlelt költészet. (Bartók Imre),