Több mint 80 év emlékei az időben, s az idő az emlékekben, lüktetőn, hol végtelenné tágulva, a gyermek élményeiként, hol lelassulva, a szemlélődő idős ember életszeretetén átszűrve. Széplaki György látni véli mindazokat az eseményeket, amelyeket szűkebb és tágabb családja, majd a világba belépő, azzal ismerkedő fiatalember átélt a 20-21. század mindezidáig küzdelmes évtizedeiben. A szerző kiválóan szerkesztett ciklusai, mintha együtt mozdulnának a természettel és a történelemmel: rácsodálkozás, felfedezések, kiteljesedés és szép lelassulás az élet rendje szerint. A filmszerűen felvillanó képek meghatározzák a szöveg belső ritmusát is, s egyszerre csak azt érezzük, bennünk is ez lüktet: igen, ilyen volt. Ezt éltük meg mi is az idő áradásában és apályaiban, ebben a különös, egyszerre gyötrelmes és gyönyörű nyolcvan egynéhány esztendőben. (Balatoni Teréz)