Az 1960-as, 70-es évek meghatározó amatőr színháza volt a Paál István vezette Szegedi Egyetemi Színpad, amely nemcsak a saját korában fejtett ki jelentős hatást, hanem a magyar színháztörténet megkerülhetetlen részévé is vált. Azt a színházi (és társadalmi) progressziót képviselte, amely hiányzott a korszakból. Épp ezért kísérte mind a rendező, mind a társulat munkáját sokféle konfliktus. Az együttes 50 éve mutatta be leghíresebb előadását, a Petőfi-rockot. Fél évszázad elteltével érdemes számba venni a társulat örökségét. Erre a feladatra vállalkozott Nánay István. A Selinunte Kiadó által most megjelentetett könyve 60-as évek elejétől a 70-es évek végéig tekinti át Paál István, illetve a Szegedi Egyetemi Színpad történetét - kiemelve azt a bő fél évtizednyi időszakot, amikor Szegeden olyan színháztörténeti jelentőségű előadások születtek, mint például az Örök Elektra, a Stációk, a Petőfi-rock vagy a Kőműves Kelemen. Paál István és társulata az akkor mainstreammel szemben egy "forradalmi avantgárd" színházi formációt hozott létre. Olyan "nyitott színházat", amelyben a magyar színi hagyományokat ötvözte Jerzy Grotowski szent és szegény színházi koncepciójával meg az amerikai és a nyugat-európai politikai színház szemléletével.