A tudományok között a nyelvtudomány az egyik legősibb. Az emberi nyelvet, a költői és az irodalmi alkotás nyelvezetét már mélyrehatóan vizsgálták a görög és a római korban. A több évezrede elkezdett nyelvészeti, nyelvleíró kutatómunka később sem hagyott alább, a középkorban a latin és görög nyelv mellett meg-indult a nemzeti nyelvek szabályszerűségeinek a feltérképezése. A 19. század nyelvbúvárai már a természettudományokhoz hasonló törvényszerűségekkel írták le a nyelveket. A 20. századot szokás a fizika századának nevezni, hiszen a fizikusok addig el sem képzelt újszerű elméletek segítségével és új részecskék felfedezésével haladták meg a klasszikus fizika addigi eredményeit. A fizikához hasonló forradalmi változások történtek a 20. században a nyelvészetben is. Ekkor a nyelvészek gyakran megtagadva az addigi kutatások eredményeit, magasabb szinten, gyökeresen új elméleteket állítottak fel a nyelvről, újszerű módon fogalmazták meg a nyelv fogalmát, új módon írták le a nyelvhasználó és