Bickerton nyelvész, a pidzsin nyelvek kiváló kutatója, számos egyetemen tanított, ma a hawaii egyetem professor emeritusa. A Nyelv és evolócióban amellett érvel ma is tanulmányozható élő "nyelvi kövületek" (a majmok beszéde, a gyermeknyelv fejlődésének kétszavas fázisa, valamint a pidzsin nyelvek) és paleontropológiai eredmények vizsgálata alapján, hogy a nyelv először a mai természetes emberi nyelveknél primitívebb, nyelvtani szerkezettel még nem rendelkező "előnyelvi" formában jelent meg a homo erectusnál. Ez az előnyelv alakult át azokká a nyelvekké, amelyeket a mai emberiség beszél. Bickerton szerint a nyelv evolúciós értéke elsősorban reprezentációs erejében rejlik, a világ leképezésének különösen hatékony módját teszi elérhetővé a faj számára, ezért a nyelv gyökereinek visszafejtésében a könyv nem az állati kommunikációs rendszerek, hanem a korábbi reprezentációs rendszerek vizsgálatára összpontosít. Bickerton a nyelvnek meghatározó szerepet tulajdonít az emberré válásban, ennek kapcsán olyan kérdésekkel is foglalkozik, mint a tudatosság, a világ átalakítása és az erőszak. Könyve az egyik első és legjobb bevezetést kínálja a nyelv evolúciójának területére.