Ugyan a Nóka történetei hivatalosan gyermekvers-kötet, hiszem, hogy mind a versek, mind a képek, mind ezek együttműködése a könyvben világossá teszi az ilyenfajta beskatulyázás felesleges voltát. Itt a versek és a képek saját karakterükből élnek, bármely korosztály olvasói és nézői számára kellő kutatnivalóval rendelkeznek. Az írások telített nyelvezete és a grafikai túlzsúfoltság egyszerre hagyja elveszni az olvasót Nóka álom-világában és biztosítja őt egyfajta soha-el-nem-tévedésről. Ugyan a versek és a képek önmagukban is értelmezhetőek volnának, ebben a kötetben hatásuk megmásíthatatlanul összeforr, lapról-lapra az olvasó egyszerre szembesül szöveggel és képpel, így elmosva a határokat a két médium között. Ez az elmosódás persze híven tükrözi azt az álom-világot, amelyet Nóka teremt meg magának, beszélő Treffel, repülő hintákkal, sárkányos mélységekkel és csillagos magasságokkal. Akárcsak a versekben és a képeken, Nóka világában szabadon rendeződnek idők és terek, egészen addig