Az ember olyan lény, akire a magával hozott, örökölt sajátosságok mellet, maga az ""élet"" pakolja rá a különféle személyesnek mondott, azzá vált, jellembeli, moralitást adó ""bélyegeket"", így aztán minden emberi lény egyfajta egyedi egyetlen kollázs-teremtmény. Mint, amikor a művész mindenféle ""oda nem illő"", illetve oda illő ""anyagot"" pakol rá üresen tátongó farost lemezére... Jelen mű természetesen ""kortárs"", nagyon is az, sőt, beleugrik a már csaknem létező ""poszt-jövő"" világaiba is, ahová az egyének (sokszor csak egyedek... ), mint gazdáik a kutyáikat, úgy húzzák maguk után felmenőik és közvetlen nemzőik múltját, egy történelemnek is nevezett, jobbára embergyilkos rettenetet... Ebben a történelmi időutazásban is kibontakozik - Amerikától Japánig - a szereplők igazi mai sorsa, melyre leginkább a kétségbeesett önmagam-keresés, hazátlanság-érzet, teljes tanácstalanság nyomra rá bélyegét, ami, bizonyos szituációkban néha kabaréba csap át. Minden egyes szereplő egy jel; egy önmagát felmutató, magányosan vergődő lelki romhalmaz. Világregény; amerikai, német, magyar és japán tragédiákkal, híres írók, gondolkodók, rockzenei dalszövegek megidézésével mutatja meg, hogy miféle világban is élünk, és mindez hová is vezethet... Mindeközben versek és széppróza...