Előszó Háromnapi várakozás után, vasárnap hajnali négyre végül az összes Követő eltűnt a háza előtti utcáról. Meglehet, néhanapján az őrülteknek is szükségük van egy kis alvásra. Némi pihenés tulajdonképpen neki is jólesett volna, de annál sokkalta többre értékelte most a szabadságot. Már majdnem egy hete jött el otthonról. Gyorsan firkantott egy üzenetet a családjának, aztán bedobálta a cuccait a kocsiba, és rálépett a gázra, de végig a városból kivezető úton, sőt, a két óra alatt, míg eljutott Shenandoah-ig, folyton a visszapillantó tükröt leste. Számtalanszor megtették ezt az utat a szüleivel, olyankor énekléssel, filmnézéssel vagy néha csak álmodozással töltötték az időt, de most mindezek helyébe az egyre növekvő rémület lépett. Esze ágában sem volt bejelentkezni az őröknél, ahogy a szülei évről évre a lelkére kötötték, hanem a lehető legel-hagyatottabb ösvény végében állította le a kocsiját, és egy olyan úton indult el befelé, amelyet már majdnem teljesen benőtt az aljnövényzet. Kora délutánra mindenképpen találnia kellett egy helyet, ahol tábort verhet. De egyelőre nem akart mást, csak eltűnni az erdő sűrűjében. Ha még egy rövid ideig el tudna rejtőzni a Követők szeme elől, ebben a parkban egy kis nyugalomra lelhetne, ha többre nem is, legalább egypár napra. A hátizsákja erősen húzta a vállát, de ő kitartóan igyekezett felfelé a kövekkel teli hegyoldalon a páfrányok között, 7