Kik azok a népi írók? Az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején induló fiatal írónemzedék tag?jai nemzeti és társadalmi szempontból is veszélyben látták az országot. A Tria?non utáni magyarság nemzeti és szociális felemelkedését kívánták elősegíteni. A népi irodalom és a nyomában kibontakozó népi mozgalom alapvető lényege volt, hogy összekapcsolta a társadalmi és a nemzeti szempontokat, a nemzet fel?emelkedése érdekében akarta megszüntetni a társadalmi igazságtalanságokat. Ez különböztette meg a népi írókat a baloldali radikalizmus képviselőitől. Ez volt a gyökere a népi - urbánus ellentétnek. A népiek alapvető társadalmi változáso?kat sürgettek, de nem fogadták el a baloldali radikalizmusnak a nemzeti szem?pontokat mellőző ideológiáját. Ez a küldetéstudat kapcsolta össze az esztétikai felfogásuk szerint gyakran egymástól távol álló alkotókat. Műveikben a magyar?ság életének - elsősorban a társadalom döntő többségét kitevő parasztság éle?tének - eddig ismeretlen mélységeit, ismeretlen világát tárták fel. Az irodalmat az egyéni és közösségi önismeret nélkülözhetetlen eszközének tekintették. Alapvető céljuk a társadalmi egyenlőségen és a nemzeti függetlenségen ala?puló új magyar nemzet megteremtése volt. Míg Nyugat-Európában a nemzetek tudata több száz év alatt, szerves fejlődéssel alakult ki, magába foglalva a kü?lönböző társadalmi rétegeket, addig Magyarországon még a XX. század elején sem tekintették a parasztságot a nemzet részének. Ezzel a nemzet szűkítéssel szállt szembe az a szellemi és politikai törekvés, melyet népi irodalomnak és népi mozgalomnak nevezünk. A származásukat, családi hátterüket, iskolai végzettségüket tekintve egymás?tól különböző költők, írók a közös célt eltérő utakon keresték, emiatt sok vita is volt közöttük, ezért könnyen támadhatókká váltak. Az ország különböző terüle?teiről származtak, azonban valamennyiük közös élménye: a falu. A népi írók számára a nép nemcsak a parasztságot, hanem az egész nemzetet jelentette. A népi irodalomnak az erős társadalmi érdeklődés mellett határozott nemzeti jellege volt. A nemzeti érzést nem erőltették senkire, de határozottan tiltakoztak, hogy ne olyanok nyilatkozzanak vagy cselekedjenek a nemzet ne?vében, akikben nincs meg a nemzeti érzés, hiányzik az értelmiség felelőssége a magyarságért. A magyar nemzet boldogulását a kelet-közép európai népek közösségében keresték. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi az oka és kik a felelősek azért, hogy a XX. század egyik legjelentősebb irodalmi, szellemi, társadalmi mozgalmának ismerete sötét folt a mai magyarság, elsősorban a diákság és az értelmiségi em?berek körében is.