Régi és új barátságok, szerelmek, Red Bull és medvecukor ízű első csókok, féltve őrzött titkok, álmok. Miközben Szótlan Szentfazékból Lea, Szaporából Andris, Gótikából Gabi, Dadaniból pedig Dani lesz, Kókusznak el kell döntenie, hogy lesz-e még helye a balszerencsés babák életében, miközben Vincze Dömötör életében is akadnak megmászásra váró problémahegyek. A Semmi pánik!-ból megismert öt tizenéves életének balszerencsés és boldog pillanatairól Király Anikó a szokott humorral és melegszívűen ír. "A legjobb dolog, ami történhetett ezzel a mára már oly szerteágazó műfajjal, hogy megjelent ez a csupa szív lány és történetein keresztül megmutatja, ő miként látja a világot. " - moly. huKét lábon járó tragédia és elevenség - Interjú Király Anikóval Négy balszerencsés fiatal, akiket két dolog köt össze: mindannyian péntek 13-án születtek, és feltűnik az életükben egy fiú, akinek kókuszillata van. Sokan várták, végre itt a Semmi pánik! folytatása, a Ne nézz vissza! A szerzőt, Király Anikót kérdeztük. A Semmi pánik négy tizenéves szereplőjét az köti össze, hogy mindannyian kapcsolatba kerülnek egy titokzatos ismeretlennel, akit csak Kókusznak hívnak, és aki pozitív hatással lesz az életükre. Miért érezted úgy, hogy muszáj folytatnod a történetet? Diósvámhatár (ez a kis kitalált falu) és a lakói, főleg a balszerencsés babák annyira a szívemhez nőttek, hogy nehéz volt elengednem őket. Meg aztán az öt főszereplő olyannyira problémás bagázs, hogy átvették fölöttem az irányítást. Úgy írtam a könyvet, ahogy ők akarták, nekem nem sok beleszólásom volt. Az első részben azon volt a hangsúly, hogy Lea, Andris, Gabi és Dani megismerje Kókuszt, de egymással még nem találkoztak. A lezáró kötetben egymást ismerik meg, kialakul egy olyan barátság, amit Kókusz már előre látott. Amit nagyon szeretek a lezárásban az az, hogy szorosan összefonódik az első kötettel, a két történetet keretbe foglalom. Az egész egy tehénnel kezdődik, és egy vaddisznóval ér véget. Állati beavatkozás van. Mindegyik szereplő életében van egy első látásra megoldhatatlannak tűnő probléma. Van közös bennük? Mi okozza számukra a legnagyobb gondot? A nagy közös pont, amire az egész történet épül, az a balszerencsésnek nyilvánított születésnapjuk. Kókusz próbál rávilágítani arra, hogy ennél több van a dologban, de ez csak akkor sikerülhet neki, ha össze tudja boronálni a balszerencsés babákat. A legnagyobb gondjuk egyébként az, hogy elhiszik, hogy megoldhatatlan gondjuk van. Szabályosan belesüppednek ebbe az életérzésbe, és ebből kell kimászniuk. Ez problémás Leának, mert visszahúzódó, Andrisnak, mert fél, Gabinak, mert makacs, és Daninak is, mert nem tudja elengedni a múltat. A folytatásban Kókuszról sokkal több mindent megtudunk. Hogyan alakul a sorsa, mi az, amit el akartál róla mesélni? Sok olvasómat meglepte, hogy ahhoz képest, mennyire vidám, optimista és szerethetően különc Kókusz, azért az ő élete se tökéletes: édesapja alkohol problémáin próbál segíteni, de ez egy olyan harc, amit Kókusz nem tud megvívni helyette. És ez fáj neki a legjobban. Kókusz nem szereti, ha szomorúak, elkeseredettek az emberek, mindenki a szívügye, de ennek ellénére ő egy olyan figura, aki készen áll a harcra. Nem adja fel, és addig teper, amíg el nem éri, amit akar. Azért is szeretem Kókuszt, mert ahogy az előző kötetben, úgy a folytatásban is rajta keresztül, az elképesztően nyíltszívű természete miatt ismerünk meg embereket. Nem csupán a balszerencsés babákat, de Diósvámhatár lakosait is. A könyveim írása alatt rájöttem, hogy számomra az a legfontosabb, hogy a karaktereim „hús-vér emberek legyenek. Igyekszem még a legjelentéktelenebb szereplőt is élővé tenni, legalább egy hangyányi háttértörténetet adni neki. A lezárásban lesz ebből bőven, ezt Kókusz garantálja.