""Évekkel a szakításuk után Zorka és Jakab a felnőttkor határán állnak. A környezetük változást vár el tőlük, és egyre nőnek az önmaguk felé támasztott elvárásaik is. Miközben szembesülnek saját korlátjaikkal és belső démonjaikkal, felismerik felelősségüket életük alakulásában. Egyre nehezebb döntéshelyzetekbe kerülnek melyek során rá kell ébredniük arra, hogy a saját, és közvetlen környezetük életét is nagyban befolyásolják döntéseikkel. A szenvedélyek, függőségek, vágyak és családi problémák okozta káosz közepette egyre zavarosabbá válnak egymás iránti érzéseik, egymásról alkotott emlékeik is. Görcsösen kapaszkodnak a másikba, de vajon meg tudják-e adni egymásnak azt amire igazán szükségük van. """"De igen. Kell, kell neki Zorka. Bármennyire istiltakozik, még mindig kell neki... Idegesen beletúrta hajába, és felöltözött. Egy fehér pólót vett fel, sötét-kék nadrágot és rá egy farmeringet. A zorkás emlékeihelyett megpróbált inkább önmagára és a kinézetéreösszpontosítani. Gyorsan rendet rakott maga után afürdőszobában. Ekkor észlelte, hogy Zozi már megintbefúrta magát a gondolatai közé. Úgy érezte, mostvan az a pillanat, amikor át kell esni ezen... Újra közelakarja érezni magához a lányt vagy legalábbis a gon-dolatait, az életét, úgy akarja érezni, ha csak egy párpercre is, mintha még mindig a részese lenne annakaz életnek. Előkeresi Zorka leveleit... """"""