Már több mint három éve a csillagok magasából tekint le ránk, miközben égi íróasztala mellett, a révbe érkezettek boldog békességével rója sorait sokunk szeretett költője, Bősze Balázs. Versein, írásain keresztül képet és tükröt kaphatunk hitről, hűségről, barátságról, szeretetről, szerelemről, családról, hazáról, s a szeretett szülővárosról. Kevesen tudják, de a prózát is mesteri fokon művelte. Viszonylag későn, 2002-ben jelent meg az első prózai írásait összegyűjtő, "Naplórészletek" című kötete. A mostani igazi ajándék, melyet feleségének és fiának köszönhetően vehet kézbe az Olvasó. Sajátos időutazásnak lehetünk részesei. Egy nyolc-tízéves fiúcska szemével tárják fel előttünk titkaikat az ötvenes évek soproni utcái. Bepillantást nyerhetünk egy tisztes, "cifra szegénységben" élő polgári család mindennapjaiba, tanúi lehetünk apa és fia erdei portyázásainak. De a hetvenes-nyolcvanas évek "emberarcú szocializmusának" hétköznapjai is felvillannak előttünk. Ismert, kevésbé ismert soproniak tűnnek fel az oldalakon. Megjelenik a betegség keresztje, csakúgy, mint a rendszerváltozás irodalmi-politikai lenyomata Balázs egyedi és érzékeny lelkiszűrőjén keresztül. Egy gazdag életút eddig csak kevesek által ismert részletei nyílnak meg előttünk... S hogy az örökkévalóság megcsalható-e? Nos, a kérdést a szerző segítségével válaszolja meg a kedves Olvasó... - Dr. Kovács András