Kelemen Lajos Naplójának második, az 1921. esztendővel folytatódó kötete az erdélyi magyarság életidejének és művelődéstörténetének egyik legnehezebb 20. századi időszakát teszi jóval árnyaltabbá, jobban megismerhetőbbé és megérthetőbbé. A Napló II. kötetének bejegyzései különböznek az előző, 1890-1920 közötti időszakban írottaktól. Alapvetően abban mások, hogy a korábbiak szerzője fiatalemberként a többségi társadalom tagja volt, akinek sorai a szakmai indulásról, az Orbán Balázs nyomdokain próbálkozó Székelyföld-felfedezésről, az ottani régiségkeresésről, a kolozsvári pályakezdésről, a lassan érő beérkezésről és a közben szakadatlanul folyó munkálkodásról tanúskodnak. Eltérnek abban is, hogy boldog családi életet élve tervezte kedvükre formálódó jövőjüket, de az 1920. esztendőben felesége halálával, Erdélynek egy előre nem látott történelmi léptékű változásának Kolozsvár román megszállásával való megkezdésével minden további egyéni és közösségi lehetőség jövőképe kérdésessé változott. A mostani kötetben az 1921. évben folytatódó naplóbejegyzések már az erdélyi magyarság kisebbségi sorsba jutásának időszakában íródtak.