A Napló - mint címe is jelzi - 1894 és 1920 közötti bejegyzéseket tartalmaz. Egy mondatban összefoglalva: a Monarchia "békebeli" időszakának, az első világháború hátországi eseményeinek, az 1916-os román betörésnek, az 1918-19-ben lezajlott forradalmaknak, az impérium-, a főhatalomváltozásnak a naplóíró szempontjai és világlátása szerint megörökített története. A bejegyzések történelmi hűséggel adják vissza a 19. század végétől a 20. század sorsfordító időszakáig a rögzített kor hangulatát és eseményeit. Fényt vetnek a marosvásárhelyi Református Kollégium, majd Kolozsvár tudományos és kulturális életére, kiemelkedő személyiségeire. Bepillanthatunk a tudományegyetem, a professzorok világába, az Egyetemi Könyvtár, az Erdélyi Múzeum levéltára, az unitárius kollégium és egyház belső életébe. A Múzeum Levéltára fejlesztésének, gyarapításának hőskorába, valamint a történelmi jelentőségű okmányok, iratok begyűjtése révén a mágnásvilág rejtekező, belső életébe. Utóbbi különösen jelentős, mivel néhány évtized múlva csak elszenesedett üszök maradt a Levéltár gondjaira nem bízott családi gyűjteményekből. Különösen magával ragadó rész az első világháború és azt követő hatalomváltozás történetének nyomon követése - egy kisebbségivé vált erdélyinek a naponta kapott hírek hatására változó hangulatának szemszögéből. Közben folyt a tudományos tevékenység, a levéltári anyagok menekítése, az egyetem, a gyűjtemények elvétele, az elkeseredett küzdelem a forrás- és kultúrkincs megmentéséért. Nemcsak írója szempontjából, a korabeli erdélyi történelem és művelődéstörténet mozgatórugóinak, összefüggéseinek megismerhetősége miatt is fontos forrás. Etikai, erkölcsi aggályok nem fogalmazódhatnak meg a naplóbejegyzések kapcsán. Nem pletykák, bizalmas magánéleti adatok sorjáznak, mert az akkori korszellem és neveltetés ezt nem tette volna lehetővé. Ez a megállapítás hatványozottan áll Kelemen Lajos puritán gondolkodásmódjára és érzelemvilágára.