Kelemen Erzsébet kötetének történelmiirodalmi ciklusba tartozó művei új fejezetet nyitnak a kortárs vizuális költészetben nemcsak az irodalmi köztudatból kiszorult, vagy még mindig nem az őket megillető helyen lévő alkotóknak (pl. Tormay Cécile), a nemrég elvesztett, nagyra becsült költőnknek, irodalomtörténészünknek, karmesterünknek és zeneszerzőnknek (Nagy Gáspár, Görömbei András, Záborszky József), nevezetes történelmi személyeknek, eseményeknek (Klebelsberg Kuno, Tokaji Ferenc, Rákóczi-szabadságharc stb. ) adózik tisztelettel, de a képvers-irodalomban eddig még ismeretlen téma is megszólal benne a vizuális költemények a tizenkét hortobágyi kényszermunkatábor áldozatainak is emléket állítanak, illetve szembesítik az utókort az 1950-es évek borzalmaival, a magyar Gulággal. A Vendégszöveg (1), Vendégszöveg (2) című alkotások L. Simon László Nem lokalizálható című kötetének védelmében születtek. A különféle alkalmakra (név- és születésnapok, évfordulók, ünnepi események, kortárs alkotók köszöntése) megalkotott művek mellett a kortárs képversek tematikájában igencsak ritka istenes versek, valamint a logo-mandalák szintén a hazai vizuális költészeti tárlatot gazdagítják, akárcsak a szerelmes képversek ciklusa, ami mind tartalmilag, mind formailag a szöveg és kép művészi egységének vagy feszültségének erejéből táplálkozik. A szemlélődés során a befogadó így megtapasztalhatja, hogyan válik vizuális élménnyé a szöveg, életté a holt betű, s új dimenziót feltáró textussá, alkotói üzenetté a kép.