A boldogság illanó pillanatait rögzíti Drescher J. Attila költészete. Meg a szomorúságét. Az örömét ugyanúgy, mint a bánatét. Keserűségei mögött is ott munkál gondolatainak mélységében a megváltoztathatóság bizalma. Érett tapasztalatok kimondott-kimondatlan tanulságait hordozzák ezek a versek. Életünk környezeti díszletében szerepelnek észlelt és átélt kalandok, olykor banálisan minimális észleletek váltják a filozofikus tartalmakat. Egy érző lélek lírai jegyzetei napjairól, emlékeiről, s itt-ott feldereng soraiban az áhított, álmodott jövő sziluettje is. Többnyire nem a töprengés dominál e művekben, hanem sokkal inkább az élmény rögzülése. Nyomon követhetően az emberi sors vázlatát rajzolja meg ? betűk segítségével. A lét eligazodási pontjait mutatja verseivel, ahogy szellemi erejének képessége engedi. Az emberi érzelmek érzékeltetésével hat az emberi érzelmekre. Rokonszenvesen őszintén, költőtől elvárhatóan.