Balázs F. Attila legújabb poétikai gyakorlata a versbe kerülő szavak jelentéstartalmának megtisztítását, egyértelműsítését célozza, amivel egyfelől demokratizálja költészetét, vagyis konkrét jelentéstartalmat adván verseinek, szavait szemantikai jelentési értékként kezelvén, a kevésbé avatott versolvasók számára is el- és befogadhatóvá teszi költeményeit, másfelől pedig azáltal, hogy a szintaktikai egységekről radikálisan lehántja a szimbolikus vagy utalásjellegű rétegeket, nyomatékosan hangsúlyozza költészetének mégsem referenciális jellegét, hanem átélhető gondolatiságát, ugyanis a versben végrehajtott jelentésfosztás mindig új jelentés létrejöttét feltételezi. Egyszerűbben szólva: minimál-verseinek elsődleges jelentésszintje azonos a felhasznált szavak jelentésszintjével, akár a konkrét költészetben.