A kisgyerekes Mollynak gyakran kell egyedül altatnia a gyerekeit, mert férje, Stewart nem ér haza időben a munkából. Egy nap, amikor szokás szerint elkésik, Molly úgy érzi, nem bírja tovább, és kiviharzik a házból, hogy kiszellőztesse a fejét. A közeli bárban megismerkedik egy fiatalabb férfival, aki flörtölni kezd vele, és randira hívja. Amikor Molly minderről beszámol a férjének, az legnagyobb meglepetésére biztatni kezdi: mondjon igent.

És ezzel kezdetét veszi a Molly egész életét megváltoztató, önfelfedező utazás: a nyitott házasság. Társkereső oldalakra regisztrál, és szenvedélyes futó kalandokba bocsátkozik. Számára is rejtély, miért van szüksége minderre. Terápiás üléseken viaskodik önmagával, és igyekszik rájönni, hogyan lehetne egyszerre jó anya és teljes életet élő ember.

Bár a házaspár igyekszik közösen megalkotott szabályok szerint játszani, ezeket mindketten megszegik. Küzdenek a féltékenységgel, saját bizonytalanságukkal és kétségeikkel, miközben mindvégig ott motoszkál bennük a kérdés: szerethetnek-e másokat is, ha közben hűek akarnak maradni az egymás iránti szerelmükhöz? Egy nő őszinte és bátor portréja a poliamoriáról.

[idezet""]Eszembe jut egy beszélgetés, amelyet még azelőtt folytattunk Stewarttal, hogy egyáltalán eljegyeztük volna egymást. Az volt a téma, melyikünknek hány szexpartnere volt korábban, és hogy milyen hatalmas szakadék tátong a kettőnk számai között. Nekem négy volt – neki több tucat. Aztán Stew jövendölt valamit, ami akkor merőben valószínűtlennek és veszélyesnek tűnt a szememben.
– Várd csak ki a végét – mondta. – Tíz év múlva meglátsz majd valami fickót, és az fog járni a fejedben, milyen szívesen ráugranál. Én pedig nem bánom. Csak avass be engem is!
És most itt tartunk… pont tíz évvel később. [/idezet]