Prof. Dr. Botos Katalin egyetemi tanár, SZTE GTK Pénzügyek és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézete Pénzügytani Szakcsoport. Szinte minden pénzügypolitikai területen dolgozott. Volt politikus, képviselő, a rendszerváltó kormány tagja, és az Állami Bankfelügyelet - 2006-ban Prudencia-díjjal kitüntetett - első elnöke. Érdeklődési köre széles, a múlttól a jövőig, a jogtól a gazdaságtörténeten át a közgazdaság elméletéig terjed. Széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, számos külföldi egyetemen tanított... A jól ismert közgazdász szerző eme kötete „olyan esszék gyűjteménye, amelyeket orvosi receptként kellene használnia a magyar politikának és gazdaságnak: meggyógyulna tőle Magyarország! A politika kedvenc területe a nyugdíj-téma. Minden politikus számol a nagyon jelentős szavazóbázissal. Aligha lehet olyan reformokat bevezetni, amelyek e réteg helyzetét súlyosan kedvezőtlenül érintenék. Azért sem, mert a kormány politikailag nem vállalja fel, de azért sem, mert az átlagbérek így is nagyon alacsonyak a nyugati jövedelmekhez képest. A nyugdíjreform kapcsán azonban sokkal inkább arról van szó, hogy belátható időtávon belül a magyar nyugdíjrendszer - számos európai országéhoz hasonlóan - fenntarthatatlanná válik, demográfiai okokból. Éppen ezért nehezen érthetők azok a felvetések, amelyek a nemzetközi pénzügyi intézmények részéről a családtámogatási kiadások megvágását szorgalmazzák. Kétségtelen, hogy a gyermekvállalás ösztönzésének első feltétele a foglalkoztatás növekedésének megindulása. Ha az embereknek nincs munkájuk, akkor nyilván nehezen gondolnak családalapításra. Munkahelyek nélkül nincs jövedelemtermelés és járulékfizetés, ami minden nyugdíjrendszer alapja. - Miből kell tehát kiindulni egy hosszú távú reformkoncepció kidolgozásakor? Ösztönözzön a gazdaság kifehérítésére, ne terhelje súlyosan az államháztartást, ne rontsa a jelen nyugdíjas generáció helyzetét, és vegye figyelembe a gyermekvállalás terheit is. Ilyen lehetséges megoldás a pontrendsze