Gabriel Marcel is a francia gondolkodók ama irányához tartozik, akiknél a filozófiai gondolkodás egyedüli forrása saját belső tapasztalatuk, és gondolkodásukat állandóan ez a forrás táplálja. Marcel eme belső tapasztalatát és egész filozófiai keresését a vallási kérdés polarizálja, már kora ifjúságától kezdve, de főleg megtérése (1929) után. A transzcendens, az abszolút Te keresése és megtalálása a Homo Viator állandó nyugtalanságának és reménykedésének mozgatója. Igen sokatmondó, hogy tervezett (de soha be nem fejezett) doktori értekezésének mottójául Szentviktori Hugó ágostoni csengésű szavait választotta: Istenhez emelkedni annyi, mint betérni önmagunkba; de ez nem elég: önmagunk mélyén még sajár magunkat is túl kell szárnyalnunk