Markó Béla szépirodalmat évekig nem írt. Hosszú időre felhagyott a versírással. A Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) kulcsfigurája, majd szenátor, 2009-től 2012-ig a román kormány miniszterelnök-helyettese, a politikai élet aktív résztvevője. Az elmúlt években keletkezett, egymás után kiadott mindegyik verseskötete megújult perspektíva, fontos állomás mentén akkumulálódott. Eme frissen megjelent (2022), „Már nem közös könyvében folytatja a makacs ragaszkodást múlthoz, családhoz, történelemhez és történetekhez, tüzetesen (át)vizsgált a kedvenc téma, az idő. A Markó-kötet tömbösített, hömpölygő verseiben a mondat (ön)magáért felel. Önmagára kérdez rá. Felelőssége van. Megszűnt világok történeteivel foglalkozik. Merész. Mintha lerombolt, a föld színéről eltüntetett városokban használt írásjel akkurátus megfejtése menne végbe a szövegekben. Kódfejtés. A múlt ajtaján zár van. Hét lakat alatt őrzött esemény. A történelem. Egy mikrotörténet történelme. Volt egyszer egy Románia. Volt egyszer egy Ceaușescu. Utóbbi manapság nincs. Sokan élnek azok közül, akikben helyet talált ez a nincs. Akiknek az élettörténete, a családsorsa e nincs origója körül formálódott. A múltból megérkezünk a jelenbe. A fogható valóságba. Valóban van fogása?Ez a valóság fogható? Öregedés, járvány, háború fogságába esett a valóság. Nincs kijárat. Versek a köztes állapotokról. Közállapotokról. A költészet, szavak és mondatok mikéntjéről. A test tartósságáról, a lélek és a szerelem halhatatlanságáról. „Annak van értelme csupán, ami romlandó. Verseiben Markó bámulatosan nyúl a hétköznap(iság) gyönyöréhez, fedezi fel a maradandót. A legegyszerűbb dolgokra csodálkozik rá. Egy kert, egy virág, egy készülődés, egy utazás. Bármelyikünk tapasztalata. Nyelvileg nem tolakodó, nem követelőző, nem a nyelvi bravúr a varázsszer. A nagyon erős figyelem és észlelés közé fogott világ ragad magával. Hogy bármit teszünk, bármit nézünk, annak története van. Hogy ezekben a történésekben ott van a megismételhe