""Egy házaspár áll a könyvesbolt kirakata előtt. A könyvemet méregetik. - Nézd, milyen szép ez a pár a borítón! Biztosan ők a Mancika meg a Déneske... - De ki az a Ragályi Elemér, aki írta? A filmes nem lehet, mert ő már jóval 80 felett jár. Ebben a korban nem divat a pályamódosítás. - Akkor lehet, hogy a fia? -Nem, nem lehet. Őt Marcinak hívják, kiköpött apja, és ő is operatőr. - Talán egy névrokon... - Ha az, meg kellene különböztetnie magát, legalább egy betűcskével. Úgy illene. - Talán mégis ő? Hölgyem, Uram! Igen, én vagyok. Bocsánat a kései pályakezdésért, de az elmúlt hatvan évben az önkifejezés egy másik formájával voltam elfoglalva. Igaz, most is képek jelennek meg a fejemben. Beszédes képek. És olyan ellentmondást nem tűrően kérnek szót, hogy kötelességem lejegyezni őket. Az egyszervolt háborúkat, forradalmakat, ahogy alattomosan belopakodtak a családunkba. Mesék a mi privát történelmünkről. Mindenkiről ejtek szót. Magamról is. Személyes, intim történetek. Diszkréciójukat kérem! Maradjon közöttünk... !"" Ragályi Elemér Ragályi Elemér, a világ egyik legkiválóbb operatőre, íróként most egy másfajta ""kamerával"", egy abszolút szubjektív objektívvel operálva, kivételes könyvvel mutatkozik be. Novellafüzérében tűpontos képekkel felejthetetlen karaktereket fest meg, könyve nem mindennapi, vidám-szomorú ""kibeszélő"" családtörténet.