Az 1956-os menekültek ügye sok esetben a történészek szakmai kérdésének tűnhet az olvasók szemében. Ám ennél sokkal összetettebb, azt is mondhatjuk, személyes és egyedi történeteket kínálunk jelen kötetünkben. Ezúttal nem egy súlyos monográfiával, hanem egy olvasmányos interjúkötettel emlékezünk a hatvan évvel ezelőtt történtekre: az egykori magyar ötvenhatos emigránsok elbeszéléseiből ismerhetjük meg az eseményeket. Nem kiragadott részleteket, hanem teljes életutakat nyújtunk, ezért több esetben szembesülhetünk mindazzal, amelyet az egyes visszaemlékezők a Rákosi-rendszerben átéltek: megkülönböztetés, tanulmányok folytatásának problémája, családok meghurcolása. S mindeközben az így felnövő fiatalok egy percre sem adták fel. Küzdeni tudásuk, életrevalóságuk, hitük táplálta az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc lángját is. Ezt vitték magukkal Nyugatra. Nemcsak arra kellene emlékeznünk, hogy mennyi segítséget kaptak külhonba szakadt honfitársaink, hanem arra is, hogy mit vittek magukkal. Tehetségük, szorgalmuk, megtörhetetlen reményeik sokszor álmélkodásra késztették a befogadó államokat is. S az ötvenhatos magyarok többsége hihetetlen alkalmazkodókészségről tett tanúbizonyságot: igyekeztek minden helyzetben megtalálni a lehetőségeket a boldogulásukhoz. Nem véletlenül állították az Amerikai Egyesült Államokban, hogy a legnagyszerűbb menekültek érkeztek hozzájuk. Ezen kötet interjúi eme kiváló nemzedéknek állítanak emléket, akik pótolhatatlan űrt hagytak maguk után, amikor arra kényszerültek, hogy elhagyják hazájukat.