A vargyasi Borbáth Károly [1930-1980] még élete során belépett a kommunizmus korának különös legendáriumába. Élő lexikon volta, viselt dolgai, a rendszerrel szembeni csendes renitenskedése predesztinálták erre a szerepre, melyet azonban ő sohasem játszott: ez volt a sorsa. Tragikus halála pedig növelte a ködfelhőt körülötte: rejtélyes hagyatékról suttogtak, ami némelyek szerint máglyasorsra jutott, mások úgy vélték, a rendszer martalócai kezén vándorolt nem tudni hová, ismét mások pedig - ugyancsak hozzá közel állók - azt bizonygatták, legenda maga a könyvtárnyi írott hagyaték is: nem más, ő vitte magával, hiszen ott volt minden a fejében, kitörölhetetlenül, kemény polcokhoz láncolva, akár a nagyenyedi könyvtár ritkaságai. Szécsi Antal, az egykori kolléga emléket próbál állítani egy embernek, a történész-levéltárosnak, a szülőfalujába "száműzött" tanárnak, aki lassan a feledés homályába merül, jóllehet míg élt, végig szálka volt a hatalom szemében, mert mindenre hibátlanul emlékezett...