Dolák-Saly Róbert poliphisztor műve egy elsüllyedt világ, Agyatlantisz szigetcsoportját idézi meg i. e. 2002-ből, egy onnan származó napilap három számának a segítségével. Az eltűnt civilizáció írásos időkapszuláját űrrégészek találják meg egy több ezer éve fenn keringő űrállomáson. Ezt teszi közzé az író a bulvárparódiánál sokkal többet nyújtó, újságrovatokat bemutató abszurd ötletdömpingjével, melynek agyra, szívre és rekeszizmokra gyakorolt hatását nem szabad alábecsülni. A Madáretető ezúttal átdolgozott, frissített változatban kerül a boltok polcaira, így azok számára is izgalmas lehet, akik már jól ismerik a korábbi változatokat. Dolák-Saly ​Róbertnek ez nem a másik oldala, hanem az egyik, ahogy Boborján nevű alteregója mondaná. Az egyik a sok közül. Nem a zenész, nem a dalszerző, nem a tanár, nem a színész, hanem az író, akit a nyolcvanas években a L'art pour l'art tagjaként ismert meg a nagyközönség. A társulattal új műfaj tört be a szórakoztató műsorok világába: megszületett a magyar abszurd humor, az egyetemisták kabaréja. A futuristák meglepetéselvével rokon, szójátékokra épülő, politikamentes, öncélú (?) nevettetés – olykor a halandzsa Karinthy által szentesített rangján. Példa rá a Lila liba, a Winnetou, A három testőr és a jeti vagy a legutóbbi Rigoletto avagy a rotterdami toronyőr. A Madáretető Dolák-Saly Róbert koholmány- és kacsagyűjteménye. Újságírói stílusparódia, ötletakrobatika, többszörös nyelvi bravúr. Abból indul ki, hogy egy elsüllyedt kontinens – az Agyatlantisz – kutatása során a régészek a távoli jövőben felbecsülhetetlen dokumentumok birtokába jutnak: három épen maradt napilapszám kerül a kezükbe i. e. 2002-ből. A lapszámok belföldi és külföldi tudósításokat, riportokat, kultúrrovatot, ételrecepteket, rendőrségi- és sporthíreket, divatot, mesét, képregényt, apróhirdetést, horoszkópot tartalmaznak – az agyatlanság végső határáig. A „lelet fergeteges szórakozást ígér mindenkinek, aki tud és szeret magán, magunkon nagyokat röhögni.