Amikor Mészáros István 2017 októberében angliai otthonában elhunyt, a budapesti Lukács Ar chívum és Könyvtár munkatársain kívül kevesen tudták, mennyire értékes levelezés maradt ránk, amit Mészáros tanárával, Lukács Györggyel, az ELTE professzorával folytatott 1952 és 1971 között. Úgy gondoljuk, érdemes a húsz esztendős levelezés néhány filozófiai kérdésfelvetését és azok tanulságait olvasóink elé tárni. Még akkor is érdemes, ha kísérletünk megközelítőleg sem léphet fel a teljesség igényével, s csupán adalékokkal járul hozzá az érintett problémák megoldásához. Lukács György és Mészáros István levelezése a "mester" és a "tanítvány" közötti húszéves együttműködés lenyomata. Feltárja, hogy a világszerte (el)ismert és olvasott magyar marxista filozófusok hogyan keresték az utat, együtt és külön-külön is, egy olyan filozófiai és etikai álláspont kimunkálásához, amely egyaránt túllép apolgári társadalmon - a kapitalizmus rendszerén- és a levelezésük idején még létezett államszocialista kísérleteken. Mind a közreadott levelek, mind a bevezető tanulmány történész, illetve jogfilozófus szerzői e "harmadik lehetőség", tertium datur elvi, értelmezési lehetőségeit gazdagítják. Levelezésük feltárása az Eszmélet szerkesztőségének is kötelessége, hiszen Mészárost az Eszmélet alapítójának tekintjük - abban az értelemben, hogy 1956-ban ilyen címen többen az ő főszerkesztésével szándékoztak folyóiratot útjára indítani. Mint ismeretes, az "első" Eszmélet azután az emigrációban két számot élt meg.