Lopott lovon - Háborúról - vadászatról - emberségről

A szerző hazájának, családjának élő, istenfélő ember volt, bátor, türelemmel megáldott, jellemszilárd és művelt. Rendíthetetlen hittel és bizalommal indult az Istenért, Hazáért és az igazságosabb jövendőért folytatott, újabb és újabb harcokba… Hatalmas lelkierőre vall, ahogy drága hazánk drasztikus amputációját, Trianont megéli. Jól lőtt, rajongásig szerette a lovakat, valamint a vadászkutyákat. A Teremtő által a magyar vadászerények összességével oly gazdagon megajándékozott ember volt. Élete mindenképpen méltó a kitüntető figyelemre, a követésre, elgondolkodtat és jellemet formál. A szerkesztő korabeli vadászújságok több száz oldalát átolvasva ismerte meg az írások mögött meghúzódó embert. Nagyon nehéz dolga volt, mert könnyes szemmel az olvasás is nagyon nehéz… márpedig vitéz Kozáry Ferenc írásai egytől egyig könnyeket csalnak a szemekbe… …E föld alatt pihenni majd úgy tudok, ha letelnek a hátralevő napok, fejem alatt párnám lesz a szent hantod. Így őrzöm még a sírban is földedet, fejfámra írva, mit reám tűzzetek: , , E földért élt-halt, mert Hazát szeretett! vitéz Kozáry Ferenc göllei háborús hírmondó