Nehéz manapság olyan irodalmi műfajt találni, amely egyaránt megfelel írónak és olvasónak. A twitterezés, az SMS-ek, a gyorséttermek világában bátorság kell a nagyregényhez, de az egypercesekhez is. Hiszen mindannyiunk élete egy nagyregény, amely azonban millió egypercesből áll össze. Hol és mivel ragadjuk meg a lényeget és az olvasó figyelmét? Egyáltalán a betű alkalmas-e még rá, vagy már csak a képekből, filmből, látványból értünk? Évtizedekkel ezelőtt egyperceseivel Örkény István megelőzte korát, bár lehet, hogy ma már inkább másodperceseket írna. Most én is rövidülő időmet és szűkülő teremet keresem, hátha létrejön a korunknak megfelelő téridő. Vagy egyszerűbben: pár szóból is megértjük egymást. (Bolgár György)