Ló az iskolában - két kisregény

Azzal kell kezdenem ezt a történetet is, hogy bemutatkozzam. Ez nagyon fontos! Ez a legfontosabb a civilizált emberek között! — szokta mondani az osztályfőnökünk. Azután még megvetően hozzá szokta tenni: A többi meg makog, mint a majom! De kinek mutatkozzam be? Ez is olyan ütődött helyzet. Ülök a szobámban, nyitva az ablak, a vakáció már látható távolságra van, elég, ha ránézek a naptárra. Az is elég, ha mélyen beleszippantok a levegőbe: határozottan nyárillata van! Délután van, ülök az asztalnál, csinálom a leckémet. Vagyis rágom a tollat, már éppen leírok egy szót, amikor nyílik az ajtó, és bekukkant a nagymamám. — Csináld meg szépen a leckédet! Pityi! Pityikém! Mit nézel? Nagy levegőt veszek és bemutatkozom. — Gajzágó István, negyedik ás tanuló vagyok! Nagymamám úgy néz rám, mint akinek az orra előtt ment el az utolsó villamos.