A Létirat versvilágában elmerülve olybá tűnik, mintha az Aknay-féle belső utak könyvének élettényekkel, rejtelmekkel, és imaginárius világokkal teljes misztériumába kapnánk bebocsáttatást. Minthogy a versbeli beszélő esztétikáját alapvetően az evangéliumi szemlélet (ha úgy tetszik: az alázat misztikája) határozza meg, a kötet darabjaiban túlnyomórészt Isten és ember párbeszéde zajlik. Az egzisztencia és transzcendencia állandó érintkezésére épülő szövegterekben álom, emlék és képzelet empíriával való ötvözése hoz létre egy olyan élményszerűen egyedi világképet, amely - komplex érzékenységformák révén - a kozmikus pillantás többletével avat be a létezés titkaiba. (Ködöböcz Gábor)