Bán Zsófia elbeszéléskötetében felhangosított csendek, kihallgatott párbeszédek és belső monológok, éles vagy éppen elmosódott emlékek, szerelmi kirakójátékok követik egymást, akár a lélegzetvételek. Bán nagy formáló erővel teremt figurákat, a rá jellemző érzékiséggel és karneváli iróniával mesél nekünk távoli és közeli történeteket. Írói világában meghatározóak a test kisebb-nagyobb kisiklásai, vetemedései, kínjai, gyönyörei, valamint az otthon és az idegenség termékeny feszültsége. Hol vagyunk otthon? A nyelvben vagy az emlékeinkben? A térben vagy az időben? Esetleg a képekben? Vonzásokról és választásokról olvashatunk történeteket, menekülésekről és hazatérésekről, végeredményben a szabadság lehetőségéről, arról, hogy lehet lélegezni. A novellista nem az a szerző, aki képtelen nagyregényt írni – hat friss elbeszélés kötetet. Alice Munro Nobel-díja a regények uralta irodalomban visszaadta a rövid műfajok, különösen a novella becsületét, mert a novellista nem az a szerző, aki képtelen nagyregényt írni, hanem aki tömör, pontos írással ábrázolja a világ egy-egy szeletét. Öröm, hogy az Ünnepi Könyvhétre több magyar szerző is novellákkal jelentkezett. Most ezek közül ajánlunk hatot a figyelmetekbe. Közös bennük, hogy vagy nők jegyzik ezeket a köteteket, vagy egy kivételével nőkről szólnak. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>