Gyakorlati értelemben a paradoxonok igazi produktivitása abban nyilvánul meg, hogy - a belső erőterükön belül helyezkedve - az elvalótlanuló oldalról mindig átlendítenek az újralétesülő lehetőségek irányába. Ebből táplálkozik a fordulat, a váltás és az átváltozás folyamatosan megújuló/megújító ereje.
Veress Károly (1953, Szováta) - a filozófiai tudományok doktora, a kolozsvári BBTE Magyar Filozófiai Intézetének professzora, a Filozófiai Doktori Iskola igazgatója. Szakterülete: szemiotika, ismeretelmélet, hermeneutika. Megjelent kötetei: Paradox (tudat)állapotok (1996); A nemzedékváltás szerepe a kultúrában (1999); Filozófiai szemiotika (1999); Kisebbségi létproblémák (2000); Fiinta generationala si destinul culturii (2003); Egy létparadoxon színe és visszája (2003); Az értelem értelméről (2003); A megértés csodájáról (2006); Bevezetés a hermeneutikába (2007, 2010); Ami meg történik velünk (2014); A nyelv teremtő erejéről (2015).
E kötetbe foglalt tanulmányok akár egy egységes könyv fejezeteiként is olvashatók. Bár a bennük megfogalmazódó kérdésfeltevések, filozófiai fejtegetések és válaszkeresések látszólag különféle témákhoz kapcsolódnak, mégis egy közös pontban találkoznak, ott, ahol éppen minket érintenek, a mindennapi életproblémáink körül forgó gondjainkkal és gondolatainkkal. A mai világban az egyes emberek által követett életutak gyakorta kívülről, „felülről" kijelöltek, megtervezettek, intézményesen megformált elveket, célokat, elvárásokat követnek, különféle univerzális igényű és érvényű szabályozásoknak alárendeltek. E beszabályozott élethelyzetekben felmerülő kérdésekbe azonban az aktuális tapasztalatokra (oda)figyelő filozófiai vizsgálódások minduntalan beleütköznek. Az itt olvasható írások is ilyen kérdések köré szerveződnek: Milyen viszonyban áll az "élet" és a "saját" egymással, amikor a saját életünkről van szó? Milyen szerepe van az intézményeknek az életünkben, s meghaladhatók-e a merev intézményi-hatalmi struktúrák az intézményköziség irányában? Milyen szemléletváltási esélyeket hordoz a játék tapasztalata? Milyen váratlan fordulatokat és meglepetéseket tartogatnak számunkra az idegenekkel való találkozások? Miként tekinthetünk az európai létformánk lehetőségfeltételeire? Melyek manapság az elismerés, a felelősség, a szabad, autentikus emberi létezés valós feltételei? Hogyan válthat át az életproblémáinkra összpontosító gondolkodás a gondozás és gondoskodás gyakorlati feladatainak a felvállalására? Milyen lehetőségek nyílnak manapság az életgyakorlatunk megváltoztatására?