A győri irodalomkritikus-tanár három kortárs életművet barangol be, és az egyes művek mélyreható elemzései mellett azok ""középiskolás fokon"" való értelmezésének lehetőségeit, a taníthatóságukat is vizsgálja. ""Lassan, lassú beszédtempóban olvasok. Talán szerencsés adottság ez ahhoz, hogy egy-egy szöveg, kötet rám gyakorolt érzelmi, gondolati hatásait árnyaltan rögzíthessem, avagy több alkotás szemlézésével egy írói-költői karakter megragadását kellőképpen egybeérlelhessem. Rögtön készülnek persze skiccek, jegyzetek már az első, gyors benyomások alapján is, de számomra a szintetizálódás folyamata maga is élvezetesen lassú. Ha mondandóm papírra kerül (s először mindig papírra, nem monitorra), akkor mondataim is megkívánják az időt az érlelődéshez. A nyelv partnerré tétele ugyanúgy finomhangolás, érlelés tárgya, élvezetes - olykor gyötrően élvezetes - kísérlet, akárcsak magának a műélménynek az igazi befogadása. ""