Megígértem, hogy megfestem azt a Kutyafejet, mégis mindig kibújtam az ígéret alól, hiszen annyi sors keresztezte egymást, és szövődött bele történetembe. Ott volt Anne Katrine, akit a sors megfosztott az anyai szeretettől. És Leila, aki elveszítette a szüleit. Aztán apám, az ifjabb Niels hatalmas lapátfülével és fűzőjével. Ott volt Knut betört orra. És anyámasszony szemrehányással teli bánata, anyai nagyanyám egész életen át tartó betegsége, anyai nagyapám döntésképtelensége. Ott volt Thorsten dédapám csődje, Rasmus ükapám hamis mítosza. Apai nagyanyám a kubista-alkoholista férjével apai nagyapám álmában vérebeivel a keletnémet pusztában... Időnként felteszem a kérdést, hogy ezekhez képest mit jelent az én kutyafejes történetem... Én, Asger Eriksson okoztam családomnak az egyik legnagyobb csapást... Egy diszfunkcionális család öt generációt átölelő tragikomikus, abszurd-(szür)realista, műfajilag nehezen besorolható története amely kétségbeesetten nyúl ki Skandináviából Jamaica, vagy