Ferdinandy György maga szabja meg az elvégzendő napi írói feladatát. A fonni, szőni valót magával viszi, amikor kontinenst cserél, még a repülőtereken sem hagyja elveszni az időt. Visszatérő kétsége, hogy elmondott-e minden fontosat a megszelídíthetetlen idegenről és a hazatérés lehetetlenségéről. Az elszámolás ott van e könyv személyes hangú - az új és a régi írásokból szerkesztett - Levél fiaimnak című nyitó fejezetében. A következő ciklus időutazás. Az életéről mesél: a háborús évekről, szüleiről, az egykori Fradi-meccsről, az 50-es évek házibulijáról, ahol két világ ütközik össze. Írásaiból előlobbannak a franciaországi, a trópusi emlékek, majd a közelmúlt képei is, a hazai és a floridai háttérrel. Fordulatos történetek tükröződnek az olvasók tekintetébe arról: Honnan jövünk?Kik vagyunk?Merre megyünk? Gyanútlan olvasóját az író arra készteti, hogy vele együtt töprengjen: létezik-e harmadik út. A Forgácsokban részleteiben takarítja be mindazt, ami szembejön vele, aminek örül, amin bosszankodik. Többször szóba kerül az irodalmi élet is... A „Különös Boldogság című eme kiadványban az igényes gondolati tartalmak mellett a szerző a munkához és az élethez kötődő mély ragaszkodását adja át olvasóinak.