A tanulmánykötet Kelet-Románia egy etnikailag és felekezetileg vegyes kistérségének pünkösdi közösségeiben végzett terepmunkán alapuló vallásantropológiai kutatás eredménye. Helyszínei olyan pünkösdi közösségek, amelyek katolikus vagy keleti ortodox, azaz csángó vagy román többségű falvakban, illetve nagy számban romák által lakott településeken találhatók. A könyv e pünkösdi közösségek kialakulásának történetét, működését, rituális szerkezetét, egymáshoz fűződő viszonyait tárja fel. A pünkösdi közösségek rituális tevékenységeinek, a megtérés indítékainak, a pünkösdizmus és a régiót érintő nagymértékű modernizációs folyamatoknak az együttes vizsgálata annak árnyaltabb megértését teszi lehetővé, hogy etnikailag, kulturálisan és felekezetileg egymástól élesen különböző közösségekben hogyan jönnek létre ezeket a választóvonalakat átrendező új vallási közösségek. A kötet tanulmányai sok tekintetben összefüggő jelenségeket elemeznek, ilyen értelemben összetartoznak. Noha az egyes elemzések más-más kutatási kérdéseket vetnek fel, részben egymást folytatják, sőt kiegészítik. Különböző rituális gyakorlatokat is bemutatunk - nyelveken szólás (glosszolália), ördögűzés (exorcizmus), jóslás, prófécia -, amelyek a vizsgált közösségekben gyakran eltérő változatokban és funkciókkal fordulnak elő. Az egyes tanulmányok elemzik ezek rituális és társadalmi környezetét, valamint a rítusokat gyakorló/felügyelő specialisták tevékenységét (közösségvezető, diakónus, prorok [jós] stb. ), ugyanakkor kísérletet tesznek a pünkösdizmus mentalitásra, a közösségek szerveződésére gyakorolt hatásának feltárására, illetve vallás, migráció és etnicitás kapcsolatának elemzésére is. A könyvet a szerző felvételeiből készült érdekes képmelléklet egészíti ki.